Cranio-sacrális reflexológia ...mit kellene éreznem?
Ezzel a kérdéssel egyre gyakrabban találkozok, így azt hiszem ideje eloszlatni egy félreértést!
Úgy gondolom, hogy az elvárások valószínűleg a megnevezésből eredendően merülnek fel bennetek. A "szakrális" kifejezést általában olyan dolgokra használjuk, amiket szentnek, isteni vagy természetfeletti eredetűnek gondolunk.
A cranio-sacrális reflexológia elnevezés azonban nem erre utal, hanem az anatómiában használt latin szavakból tevődik össze. Az orvosi nyelvezetben a "cranio" jelentése "koponyához tartozó", a "sacralis" kifejezés fordítása pedig "keresztcsonthoz tartozó".
A módszer - bár hatása az egész szervezetre kiterjed - alapvetően a koponyán és a keresztcsonti részen, illetve a két terület közötti szakaszon dolgozik. A technika elnevezésében a "reflexológia" kifejezés arra utal, hogy mindezt a hagyományos reflexológia elveinek figyelembe vételével, a lábfejre levetítve, a lábon található speciális pontok közvetítésével érjük el. Így elkerülhető, hogy a sérült szakaszokat (pl. gerincsérv, csigolyatörés, stb. esetében ) közvetlen erőbehatás érje, másrészt érvényesül az az elv, miszerint minnél távolabbról hatunk egy szervi problémára, annál jobb hatásfokkal tudjuk kezelni. Hol is lehetnénk távolabb bármely testrészünktől, mint a talpunkon?
Visszatérve az eredeti kérdésre, hogy mit kellene érezni kezelés közben?
Semmit...semmit nem kell érezni, viszont több mindent lehet.
Vannak akik álomba szenderülnek, vannak akikből gejzírként törnek elő a szavak. Te döntöd el, hogy mennyire engeded bele magad a folyamatba, de igazából ez sem egy tudatos döntés, inkább ösztönös. Ha csendben vagyunk a kezelés közben, mindketten jobban tudunk koncentrálni az érzeteinkre, de úgy gondolom, semmi sem véletlen...az sem, ha beszélni szeretnél. Van olyan vendégem, aki még sosem jutott el a csend állapotába, de a visszajelzései alapján a gyógyulási folyamatok beindultak. Az is igaz, hogy azok akik megengedték maguknak a mély relaxációt, időnként álomszerű képeket láttak, amik lehetnek a tudatalatti üzenetei, de ez sem törvényszerű, sőt igen ritkán fordult elő eddig.
Még a legnyitottabbak és "legspirituálisabbak" sem tapasztalnak mindíg bizsergést, melegséget, nincs tűzijáték, és nincsennek cikázó fények. Vannak akiknek több alkalom kell, hogy elengedjék ösztönös védekezésüket, ami természetes, hisz nemcsak hogy egy teljesen új dolog előtt állnak, de mások tapasztalataiból sem tudnak következtetéseket levonni. Ezt a módszert itthon még kevesen próbálták ki, ráadásul teljesen egyediek a reakciók, mint ahogy mi emberek is azok vagyunk. Vannak viszont olyanok is, akik már az első alkalommal érzékelnek. Szédülnek, bizsegreknek, itt-ott felmelegszenek, van aki mély, meditációs állapothoz hasonlította az érzéseit.
Szerintem a legfontosabb nem az, hogy mit élsz át egy-egy kezelés során, hanem az, hogy beindultak-e az öngyógyító folyamataid. Ha kicsit rosszabodnak a tüneteid, akkor jó úton haladunk. ;) A cranio-sacrális reflexológia méllyen, és lassan dolgozik. Egyéni ütemben hozza felszínre az eltemetett problémákat, amik előkerülhetnek a fizikai, és a lelki szintről is. De gondoljunk csak bele, mennyire jó is ez! A krónikus betegségeknek a gyógyuláshoz elősször akut állapotba kell kerülniük. Ez magyarázza, a kezdeti állapotromlást, a tünetek erősödését. Sajnos igen ritka, hogy csak egyetlen problémával állunk szemben, hiszen -csakúgy mint az életben - a szervezetünk bonyolult rendszerében minden mindennel összefügg. Egy hosszabb ideig fennálló kibillenés, előbb-utóbb generálni fog egy másikat. Ha ezek mind egyszerre rosszabbodnának, nehezen lenne elviselhető. A kezelés hatása a Hering-szabály elvei alapján érvényesül, azaz a javulás iránya: felülről lefelé (fejtől a láb felé), belülről kifelé (az életfontosságú szervektől a periféria irányába), valamint időben visszafelé halad. (a legkésőbb kialakult tünetek múlnak el elősször )
A cranio-sacrális reflexológia kétség kívül egy különleges technika, amely hat a testben az alapvető életesszencia áramlását biztosító rendszerre, az elsődleges légzésre is. Ebből adódóan - a tudományos alapok mellett - eszmeiségének szerves része bizonyos fokú szakralitás is. Mégis úgy gondolom, a legjobb, ha a spirituális élményekre vonatkozó elvárásokat elengedve veszel rész egy ilyen kezelésen. Hatásosságának jeleit inkább a testi és lelki állapotváltozásokban érdemes keresni!
Ha szeretnéd elolvasni mások tapasztalatait, itt megteheted (az oldal alján) :
Ha szeretnéd másokkal megosztani a saját tapasztalataidat a témában, kattints az alábbi gombra :