Nem mindig a diagnózis az első lépés

Vannak esetek, amelyek különösen mély nyomot hagynak bennem.
Nem azért, mert "látványosak", hanem mert megmutatják, hogy időnként akkor is van remény, ha az okok nem tisztázhatóak teljes bizonyossággal.

Egy 50 év körüli hölgy keresett meg. Férj, gyerek, rendezett körülmények, látszólag minden rendben, pedig ekkor már több mint két éve szenvedett. A tünetei egy egyszerű mosdóhasználat után kezdődtek: erős égő, maró érzés jelent meg az intim területen, később a combtőn és a belső combokon is. Olyan fájdalomról számolt be, mintha leforrázták volna a bőrét. A panaszok hol enyhültek, hol visszatértek, de idővel gyakorlatilag állandósultak.

A fájdalom miatt alig tudott pihenni, fogyni kezdett, a mindennapi életét teljesen átszőtte a kimerültség és a bizonytalanság.

Az évek alatt rengeteg helyen járt segítséget keresve:

• számos nőgyógyásznál,
• neurológusnál,
• bőrgyógyásznál,
• fájdalomterápiás szakrendelésen,
• reumatológián,
• nemibeteg gondozóban,
• ritka betegségekkel foglalkozó intézetben

Próbálták gombás fertőzésre kezelni, felmerült hormonális probléma, klimax, idegi eredet, különböző fájdalomcsillapítók, kenőcsök, kúpok, gyógyszerek kerültek szóba — de valódi javulás nem történt. Nem állt meg a konvencionális orvoslásnál, így megfordult medencefenék terapeutánál, gyógytornásznál, gyógymasszőrnél, masszőrnél, kineziológusnál, és egy reiki mestert is felkeresett. Voltak akik figyeltek rá, de többször azt érezte, hogy nem veszik komolyan a panaszait, és volt aki azt tanácsolta, hogy tanuljon meg együtt élni a fájdalommal.

Mire hozzám eljutott, már úgy volt vele, hogy "rosszabb már biztos nem lehet". 

Nem ígértem eredményt, hiszen csak tapogatóztunk, hogy mivel is állhatunk szemben. Lépésről lépésre haladtunk. Voltak nehezebb időszakok, amikor a tünetek átmenetileg erősödtek. Ezek a hullámvölgyek sajnos előfordulhatnak a krónikus panaszokkal élőknél. Aztán lassan elkezdett változni valami: ritkábban jelentkezett az égő érzés, csökkent az intenzitása, majd egyre hosszabb tünetmentes időszakok következtek.

Sosem fogom elfelejteni, mikor azt mondta egy kezelés előtt: "Úgy érzem, végre a saját életemet élem!"  Ma már szinte teljes életet él, annak ellenére, hogy az állapotfenntartáshoz még szüksége van a rendszeres kezelésekre.

Az ilyen történetek miatt érzem azt, hogy érdemes ennek a hivatásnak élni.
Mert nem mindig az a legfontosabb, hogy azonnal legyen egy tökéletes diagnózis. Néha az első valódi lépés az, hogy a másik ember végre nincs egyedül a fájdalmával. 🤍