"Görög emlék"

A napokban eszembe jutott, hogy volt Debrecenben egy kedves kis Görög étterem, ahol elég gyakran megfordultam az egyetemi éveim alatt. A kedvencem a "Bacarialos" (nem biztos, hogy így írták) elnevezésű finomság volt, ami egy erőssen sós halfilé volt tésztába csavarva, egy fehér, talán fokhagymás szósszal...

Annyira megkívántam, hogy egyből kivettem egy csomag tőkehal filét a fagyasztóból, és nekiálltam a recept felkutatásának, de sajnos semmi hasonlót nem találtam. Így kénytelen voltam az emlékeimre és a kreativitásomra hagyatkozni. 

Amíg a hal megpróbált kiszabadulni a jég fogságából, és felvenni a szobahőmérsékletet, készítettem egy gluténmentes tésztát. A miklos' univerzál mixet használtam liszt helyett, ehhez tettem egy tojást, sót, szárított élesztőt, egy kis olivaolajat, és annyi  langyos vizet, hogy nyújtható legyen. 4 halfilém volt, így gyors fejszámolással arra jutottam, hogy 4 felé osztom a kapott mennyiséget.

A filéket mindkét oldalukon megszórtam sóval, borssal, és petrezselyemmel. Elgondolkodtam azon, hogy 1-1 karika biocitromot is teszek a halra, de szinte azonnal el is vetettem, nehogy a tészta elázzon. Helyette végre kipróbálhattam a nemrég beszerzett citromfű port.

Emlékeim szerint az eredeti verzióban a tészta nem fedte 100%-ban a halat, így mondhatni a tökéletesség igénye nélkül nyújtottam ki a tálban várakozó gombócokat, majd rájuk fektettem a haldarabokat, és felhajtottam a túlnyúló részeket. Kivajaztam egy tepsit, beletettem a tésztába bugyolált halfiléket, és pár kocka vajat még rádobtam a tetejére. Addig sütöttem, amíg a tészta szép barnára sült, az itt-ott kikandikáló halhús pedig omlósnak, helyenkén kicsit megpirultnak mutatkozott.

A "valami fehér szósz" következett. 8-10 fokhagymagerezd kíséretében egy meghámozott kígyóuborkát tettem az aprítóba, és alaposan összedaráltam. sót, egy nagy doboz laktózmentes tejfölt és kb 3 evőkanál majonézt kevertem még hozzá, és ezzel késznek is nyílvánítottam.

Köret gyanánt fedő alatt zsíron összesütöttem kockára vágott krumplit és hagymát egy kis piros pritamin paprikával. Só, bors, egy lehelletnyi rozmaring, és pirospaprika is került rá, majd a végén fedő nélkül pirítottam egy kicsit.

Az elkészült étel valószínűleg csak olyan messziről hasonlít az eredetire, mint amilyen messze a konyhám van Görögországtól, viszont a férjemet újra sikerült levennem a lábáról, és én is elégedett voltam a végeredménnyel. ;) Hát nem ez a lényeg?