Mitől véd a védőkesztyű?

  Mai történetünk egy nagy üzletlánc egyik kisvárosi boltjában játszódik. Beállok a húspulthoz, 3-4 vásárló várakozik előttem. Feléled bennem a "mit keresek én itt?" érzés. Magamnak sosem vennék innen semmit, évek óta kerülöm az ipari húskészítményeket, amennyire csak lehet. De ma beadom a derekam, és szerelmem jeléül megveszem a páromnak amit kíván. Megérkezik az eladó is, kezében seprű és lapát. Az előkészítő helyiséget takarította épp, mikor ráeszmélt, hogy nincs egy kollégája sem  a pult mögött, a vevők pedig gyűlnek. Kissé sietősen rásöpri a lapátra az utolsó adag koszt, beleönti a kukába, majd hanyagul ledobja a lapátot a kuka mellé. Letámasztja a seprűt, és rámosolyog a sorban elől állóra:

-Mit adhatok?

Kezén halványan kéklik a gumikesztyű, ami a takarítás közben is rajta volt, és amivel pár másodperccel ezelőtt még a lapátot markolászta. Teljes természetességgel hajol be a pultba, és rutinosan emeli ki az előrre felszeletelt párizsiból a kért mennyiséget. Nézem az előttem állókat, mindenki a kínálatot böngészi, senkin nem látok se rosszallást, se csodálkozást. Biztos bennem van a hiba - gondolom - és lassan kifordulok a sorból. Próbálom suttogva elmagyarázni a páromnak, miért nem kap ma innen semmit. 

   Néhány héttel később úgy döntök, adok  egy új esélyt a boltnak, és a húsipar "remekeinek", hamár a férjemet nem sikerült lebeszélnem róluk. Sajnos most nincs előttünk senki. Az eladó hagy nekünk egy kis időt, hogy eldöntsük mit is szeretnénk. Közben valamit írkál a hűtő üvegére. Kesztyűben. Majd leteszi a filctollat, és kedves mosollyal várja, hogy mit szeretnénk. A párom kér, ő kiméri, a kesztyű a kezén, mi baj lehet? Elindulunk. A következő vásárló tőkehúst kér. Töretlen kedvességgel lép arrébb párat, és a kissé véres húsból felemel egy darabot.

-Ez jó lesz?

Mér, csomagol, a kesztyű a kezén. Majd szalámit kérnek, azt is ad. Azt is ugyan azzal a kesztűvel, majd újra visszatér a filctollhoz és folytatja az írást az üvegen. A kellő tisztaságba vetett minden bizalmam elszáll. 

Megvilágosodok. A kesztyű az eladót védi, hogy nehogy bármivel is összekenje a kezét. Én kis naív...én meg azt hittem, hogy a higiénia...ugyan már!

Egyébként van kereskedő-boltvezető végzettségem (is), bár élelmiszer boltban sosem dolgoztam. Arra azonban emlékszem, hogy nekünk még azt tanították (jó régen), mossunk kezet. Aztán teret hódított az eldobható gumikesztyű. Tudom, ahhoz nagyon drága, hogy állandóan cserélgessék és eldobják.- mert, hogy az lenne az eredeti cél. Benne is van a nevében: eldobható. - Életem egy rövid szakaszában HACCP-t okatattam élelmiszerbolti eladóknak. Hiába igyekszem visszapörgetni a tananyagot, nem találom azt a részt, hogy "műszak elején vedd fel a kesztyűt, és addig le ne vedd, amíg haza nem mész!"

Ez ellenben szerepel a szabályozásban:

"Az eltérő higiéniai megítélésű élelmiszerek kiszolgálása között a dolgozó köteles a kezét tisztára mosni, fertőtleníteni."

"A mikroorganizmusok átkerülhetnek egyik termékről a másikra: nyers hús a húsfeldolgozó-ipari termékeket fertőzheti."

(Idézetek Longáné Láng Katalin Minőségbiztosítási rendszerek a kereskedelemben, különös tekintettel az élelmiszerhigiéniával kapcsolatos szabályokra (HACCP) című anyagából.)

Nyilván nem oktatom ki az eladót, nem feltétlenül Ő a hibás. Lehet rászól a főnökség, ha túl sok pénz  megy gumikesztyűre? Vagy csak kimaradt ez a rész az éves oktatásból? Nem tudhatom. Szerintem nem volt semmi baj azzal a régi, jól bevállt kézmosással. Lehet vissza kellene térni hozzá, vagy kombinálni a gumikesztyűvel!? 

De mint szinte mindennek, van ennek is jó oldala. Nem vásárolok. A párom is egészségesebben táplálkozik, és még a pénzünk is nállunk marad.  :)